Sziasztok Lányok!

Most kapcsoltam, hogy nem volt a héten ez a sorozat, de most így mindjárt péntek este bepótolom:)
Újabb személyes rólam :)



Hajlamos vagyok rápörögni dolgokra, és túlgondolni azt. Sokszor szoktak leállítani, hogy ne lássak már rémeket, ne fessem az ördögöt a falra, ne károgjak és ne gondolkodjak előre mert semmi értelme. Hajlamos vagyok túlragozni is dolgokat amiket újra és újra átgondolok más megvilágításból :D Valószínű ez azért  van mert nagyon nehezen teszem magam túl dolgokon. És sajnos van időm gondolkodni.

Mióta az "eszemet" tudom hiszem azt, hogy van másik felem. Hiszek abban, hogy van szerelem lelkitársam. Vannak emberek akikkel ki lehet egészülni. Mégis úgy gondolom, hogy akkor találtuk meg a másik felünket, ha lehetünk mellette önmagunk és még ki is egészít minket, nem pedig taszít és megváltoztat olyanná amilyenek nem is vagyunk. Bár ez azért ennél jóval bonyolultabb és kifejtősebb dolog, de a lényeg ez, hiszek abban, hogy kiegészülök mással, hogy van még lélek ami a társam.

Könyvem ugyan sajnos nem jelent még meg, és csak suli újságban szerepeltek irományaim, de régebben nagyon nagyon sokat írtam és nyertem versenyeket is, pár évvel ezelőtt azonban olyan sokk hatás ért amiért nem tudok kiteljesedni teljes egészében az írásban, pedig jó lenne a regényemet is befejezni, mert mai napig emlékszem, hogy két év munka után befejeztem az első részét a regénynek amibe nagyon sok időm volt- igaz azóta a volt "barátnőm" bosszúból  kidobta azt, tehát kezdhettem elölről- és büszke voltam magamra, hogy kész lettem. Számtalan novellát és verset is írtam. Jelenleg verseket írogatok néha-néha, és aktív írásnak meg van ez a blog, reménykedem abban, hogy valahogy valamilyen módon visszakapom a fantáziám és újra bele tudok merülni a saját világomba.

Imádok énekelni, igazából nem csak magamnak énekelgetek, hanem a családnak is....de hangom nincsen, vagy kiröhögnek vagy világgá mennek mikor kieresztem a hangomat :D

Kicsit paradoxon lehet a dolog, de néha tényleg úgy érzem, hogy egyedül vagyok a gondolataimmal és a problémáimmal, nyilván nem várhatja el az ember senkitől, hogy minden idegszálával a másikra figyeljen, és én nem is várom el, hogy mindig minden körülöttem forogjon. Vannak dolgok amikben egyedül vagyok, és hiába próbálom kifejezni magam olyan mintha nem értene meg senki, nem hallana meg senki. Nem jó érzés kilógni a sorból a gondolataimmal mert nagyon nehéz olyan ember találni aki a legbelsőmig tud hatolni, ha hagyom.  És itt kanyarodnék vissza az első képhez, valószínű ez is onnan ered a leginkább, hogy elkezdek mindent túlgondolni.

Rátok igaz valamelyik?
Kellemes estét, vigyázzatok magatokra ha bulizni mentek!