én meg pont, hogy a szellemektől nem féltem soha, mert én letisztáztam magamban, hogy nincsenek, olyan nincs, hogy valaki itt marad és kész. : D

a tükörről viszont eszembe jutott, hogy amikor a Tükrök c. filmet néztem másnap reggel beálltam a nagy tükröm elé nagyon gonosz nézéssel és megmondtam neki, hogyha meg mersz mozdulni >_< : D aztán el is volt intézve a dolog : D

Én csak itt töltöm ki, mert alapjáraton nem vagyok egy félős ember, és nem szeretnék egy egész posztot megírni...remélem nem zavar :)
Egyébként érdekes olvasni amiket írtál...az én ablakom egy 100 éve kihalt temetőre néz pont...egyébként gyönyörű télen a hóval a ködben...majdnem elkéstem miatta külön óráról, mert megálltam csodálni...

1. Nos ez vicces, lehet, hogy röhögni fogtok, de a természetfilmek...főleg amik undorító puhatestűekről szólnak...hányingerem van tőlük...nem félek, de olyan szinten undorodok, hogy csak a bemutatójától is rám jön a hányinger egy ilyennek...

2. Ijedős nem vagyok, de a kutyánk mindig a bejárati ajtóban aludt, hogy közel lehessen hozzánk, a bejárati ajtó alapból elég recsegős, ha mozdult, vagy vakarózott jellegzetesen dörömbölt...de hozzá szoktunk, csak felkeltem másik oldalamra fordultam, hogy ez a kutya volt...Miután elpusztult megint hallottam ezt a hangot éjszaka, miután elvittük elásni...felkeltem, átfordultam, a kutya az...gondolkodtam, hogy a kutyát már elástuk, hogy lehetne ő az...Valamint ez volt a tál zörgéssel is...ha szomjas volt az orrával bökdöste a tálját, és arra is mindig felkeltem (rossz alvó vagyok), és általában reggel szóltam valakinek, hogy itassa meg, vagy megitattam...Miután elpusztult még ezt a zörgést is hallottam, és volt, hogy a tál odébb "ment"...Mondjuk nem csodálom...miután elpusztult még vagy fél évig hallottam ezeket a hangokat, és amikor hazajöttem mindig köszöntem neki, és szólongattam, és amikor nem jött mindig szomorúan tudatosítottam magamban, hogy tényleg vége...Pedig mindig vártam rá...alig nézhettem ki hülyén, hogy állok a kapuban, és hívogatok egy halott kutyát...volt hogy 5-10 percig is kiabáltam neki...és fél éve senki se látta már (én se), szóval mindenki tudta, hogy nem fog jönni...Igazából én is, csak nem akartam elfogadni ezt a tényt...

3. Barátnőimmel egy szobában voltunk, iszonyatos visítás, ágyra ugrás meg minden, én is ugrottam velük, nem tudtam mi van...kiderült, hogy találtak egy nagy pókot...ellenben velem ők félnek tőle, én meg agyoncsaptam szerencsétlent...De úgy megijedtem, hogy mi bajuk van...de én utána csak röhögtem...és nem a pók miatt, hanem mert olyan összhangban ugrottak, mintha előre koreografálták volna az egészet...xD

4. Eltűnt legjobb barátnőm...nem találtam sehol, végigjártam minden ismerősünket, felcsengettem hozzájuk is, mindenki bolondnak nézett, hogy nem is létezik ilyen ember, és soha nem is létezett...az anyjának szinte neki estem, hogy igen is létezik és nem tudom hol van...Az egész éjszakám arra ment rá, hogy kerestem és hülyének néztek, mert ilyen nem létezik...tudtam, hogy álom, de nem akartam úgy felkelni, hogy nem találom meg...nem találtam meg...viszont szörnyen jó volt még így is felkelni, mert tudtam, hogy létezik...(és még egy üzi is várt tőle, hogy találkozzunk később :D)

5. Nem...De mindig eszembe jut a Fear of the dark (Iron Maiden) az ilyen kérdéseknél...meg az, hogy a tribute milyen jól nyomta élőben, és milyen jól éreztem magam aznap haverékkal...:D

6. Ha egyedül vagyok itthon mindig bezárom a bejárati ajtót (törtek már be hozzánk), és éjszaka mindig ellenőrzöm, hogy be van-e zárva...valamint telefon nélkül soha sehova nem megyek még lakáson belül SE...


Úh bocsi a regényért...a kutyusomnál mindig belelendülök, nagyon hiányzik, pedig lassan két éve, hogy itthagyott a kis öreg...:/