Sziasztok Lányok,

ma egy könyv ajánlót hoztam nektek, még pedig Harukitól a Norvég erdőt.
Aki régebb óta olvas az tudja, hogy Haruki az egyik kedvenc regény íróm, nagy vágyam volt a Norvég erdőt elolvasni, és a filmet is megnézni.

Murakami 1987-ben írta a Norvég erdő című könyvet, ez a regény hozta meg számára a nemzetközi sikert, amiből film is készült.

Szerencsém volt megtekinteni a filmet is, ráadásul a kedvenc japán színészem Kenichi Matsuyama játszotta a főszereplő Vatanabe Toru-t. A film elég nyomasztó, a könyvet hűen adja vissza.
De nem a filmről akarok nektek írni, hanem a könyvről, a Norvég erdő egy Beatles számra utal (Norwegian Wood).
Főszereplője egy egyetemista fiú Vatanabe Toru, aki a 60-as évek szexuális forradalmának kellős közepén éli minden napjait. A könyv elején a közép iskolás éveibe nyerhetünk betekintést, ahol legjobb barátjával és annak barátnőjével Naokóval éli az iskolások mindennapjait.
Majd egy tragédia következik be, öngyilkos lesz Toru legjobb barátja, minden előzmény nélkül, így a főhősben és Naokóban is elindul egy lelki változás. Vatanabe és Naokó elkerülnek egymástól, a fiú egyetemre megy, ahol kollégiumban lakik, Naokó időközben pszichiátriára kerül. Toru megpróbálja felvenni a lánnyal a kapcsolatot, mikor kiderül, hogy barátnője egy intézetben van mert a barátja halála óta lelkileg nagyon labilis.
Levelezésbe kezdenek egymással, a háttérben a Japán kormány ellen lázadások folynak, de ezzel egyik fiatal sem törődik, Toru mihamarabb Naokó közelében akar lenni, de a lány még nem készült fel arra, hogy találkozzon vele. Vatanabe időközben megismerkedik egy különc szókimondó lánnyal Midorival, akivel szoros barátságba kerül.
Naokó egy napon késznek érzi magát arra, hogy találkozzon halott szerelme barátjával, így megkéri a főhőst látogassa meg az intézetben, ahol pár napot eltöltenek együtt, különös kapcsolat alakul ki köztük, a fiú nagyon szerelmes a lányba, Naokó is szereti őt, bár maga se tudja mit akar, a könyvben olvashatjuk vívódását is.
Mikor Toru visszamegy a kollégiumba ismét Midorival találkozik, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, nagyon halványan lehet érzékelni a történetben a szerelmi háromszöget.
És hogy mi lesz Naokó, Vatanabe és Midori sorsa? Az a könyvből kiderül, nagyon megrendítő a regény, nem egy szokványos szerelmi történetet olvashatunk, a happy end elmarad.
Rám nagyon nagy hatással volt a könyv a film is, mindkét végén elsírtam magam. Annyira megrendítő a történet és nagyon valóságos, együtt lehet izgulni mind a három főhőssel és folyamatosan pörgetjük a lapokat, vajon Vatanabe kinek az oldalán állapodik meg végleg, és milyen lelki fejlődésen mennek keresztül a főszereplők, és vajon kiderül e, hogy Naokó mitől lett olyan amilyen.
Tele van az élet igazságokkal, szerintem sokat lehet tanulni ebből a történetből. Én biztos, hogy nem most olvastam utoljára.

Ti ismeritek ezt a könyvet? Mi a véleményetek róla? A filmet láttátok?
Szép hétfőt!