Trombózis definíció: „A mélyvénás trombózis veszélyes, sokszor halálos szövődményekkel járhat. Ha a vénában kialakult trombus egy része leszakad és az embólus a tüdőbe jutva elzár egy verőeret, halálos kimenetelű tüdőembólia alakulhat ki.
Mélyvénás trombózisról akkor beszélünk, hogyha vérrög (trombus) alakul ki a szervezet valamelyik mélyen (nem közvetlenül bőr vagy nyálkahártya alatt) futó vénájában.

És hogy hogy kezdődött? 

Január egyik szombatján enyhe fájdalmat éreztem hátul a térdhajlatomban. Eleinte nem foglalkoztam vele, azt hittem rosszul ültem, elmúlik. Volt már ilyen. Vasárnap a fájdalom már fokozódott akkor már sejtettem, hogy valami nincsen rendben. Elfogott egy nagyon rossz érzés. Gondolkodtam rajta, hogy a pénteki edzésen húzhattam-e meg, de nem értettem, miért nem edzés közben fájt és miért fokozódik a fájdalom.
Hétfőn reggel felkeltem sokkal rosszabb volt a helyzet, mint előző nap. A fájdalom kiterjedt egészen a bokámig, valamint ülve zsibbadni kezdett a talpam. Ott már gyanús volt a dolog, de a trombózisra utaló külső jelek még nem látszódtak.
Este igyekeztem eljutni a pár utcára lévő nyelviskolába, de vissza kellett forduljak, mert olyan fájdalom lett úrrá a lábszáramban, hogy alig bírtam járni. A közeli parkig elsántikáltam és felhívtam a páromat jöjjön értem, mert alig tudok ráállni a bal lábamra. Hazaérvén gyorsan levettem a nadrágomat és elsírtam magam, mert láthatóan nagyobb volt a bal lábszáram a jobbnál, ráadásul enyhén elszíneződött. Én akkor már tudtam, hogy trombózis, gyorsan beborogattuk. Az elszíneződés percekkel később eltűnt, viszont a fájdalom megmaradt, főleg akkor, amikor ráálltam.
Másnap reggel bementem édesanyám munkahelyére a Péterfy Sándor Utcai Kórházba, hogy kerítsünk egy orvost, aki ránéz a lábamra. Az angiológiára szerettünk volna bejutni (az angiológián végeznek ultrahangos vizsgálatot, ők az érrendszert vizsgálják), de ott nem akartak fogadni. Édesanyám fáradhatatlanul keresett egy orvost, végül találtunk egy sebészt, aki öt óra várakozás után hajlandó volt megnézni a lábam. Ő megvizsgált, kicsit megnyomkodta a lábamat, majd közölte, hogy bokasüllyedésem van, menjek az ortopédiára. Jeleztem neki, hogy a bátyámnak kicsivel több, mint fél éve trombózisa volt és tartok tőle, hogy nekem is az van. Ő közölte velem, hogy ez nem trombózis és javasolt egy keringésjavító gyógyszert. Az ambuláns papírra leírták, hogy nincsen trombózisom és az ortopédiára kaptam egy beutalót. Majd kifelé menet, azért még utánam szólt, miután látta mennyire sántikálok: „Ennyire fáj a lába?” 

Nem túl nyugodtan jöttünk haza, de reménykedtem benne, hogy neki volt igaza, és nem trombózis, hiszen mégis csak ő az orvos, nem én. A lábszáram továbbra is rettenetesen fájt és be volt dagadva. Eltelt egy hét a fájdalom csak fokozódott, szinte már alig tudtam járni. Hiába borogattam és kentem be, pihentettem amennyire lehetett, egyszerűen elképesztően fájt. Az utcára ki sem tudtam menni. Örültem neki, ha le tudtam fürödni. 

Eltelt egy újabb hét, szerdán reggel arra ébredtem, hogy elkezdett fájni a belső combom is. Ott már éreztem, hogy ez nem gyerekjáték, irány a Péterfy Trauma (ott állapították meg a bátyámnak is, hogy trombózisa van). Bejutottunk egy traumatológushoz, aki ránézett a lábamra (meg sem tapogatta) és közölte ez nem trombózis, hanem valamilyen húzódás. A trombózisnak egyértelmű jelei vannak. Menjek a háziorvoshoz. Neki is elmondtuk ugyanazt, rettenetesen fáj a lábam, fogalmam sincsen mitől húzhattam meg és a bátyámnak nemrég volt trombózisa. Továbbra is kizárta a trombózist, ő is leírta az ambuláns lapomra és haza küldött. 

Másnap reggel a házi orvosnál kezdtük, aki meglepődve tapasztalta a fent említett két orvos hanyagságát és nem értette miért nem zárták ki a trombózis gyanúját azonnal, főleg, ha jeleztük is feléjük, hogy a testvéremnek is volt. Azonnal beutalt sürgősségi ultrahangra.  

Kivártam a soromat és szinte „boldogan” feküdtem fel az  ultrahangos ágyra és vártam, hogy megállapítsák, hogy szalag húzódásom vagy részleges izomszakadásom van (természetesen ebben a fent említett orvosok erősítettek meg, nem magam diagnosztizáltam). A doktornő a belső combomat kezdte el az ultrahangos fejjel vizsgálni. Már nem emlékszem pontosan, de szóba hoztam a trombózist, mire közölte, hogy márpedig ő lát itt egyet és mélyvénás. Először azt hittem csak rosszul hallok. Megkérdeztem, hogy az hogyan lehet? 

Azt mondta ő nem tudja, de ez nem friss trombózis legalább két-három hetes és már elindult felfelé. Sokkot kaptam. Minden túlzás nélkül. Aztán a sokkból pánik lett, hogy én most meg fogok halni és elhebegtem neki, hogy de két orvos is látott és hazaküldött mindkettő, ráadásul egyikük bizton állította, hogy csak egy szimpla izomhúzódásom van.

A doktornő sem hitt a fülének, hogy egyik orvos sem utalt be ultrahangra, sem vérvételre. Amikor végzett a vizsgálattal kiment édesanyámhoz, hogy elmondja a diagnózist és mi lesz ezután. Azonnal beültettek egy tolókocsiba és vittek fel a harmadik emeletre, az egyes belgyógyászatra. Nem fogok hazudni, vigasztalhatatlanul sírtam és képtelen voltam elhinni, hogy két hétig feküdtem otthon mélyvénás trombózissal. Az meg még ijesztőbb volt, hogy elindult az eremben. Azt mondták szerencsém volt, hogy nem terheltem túlzottan és, hogy nagyon időben jöttünk.

Ahogy feltoltak, azonnal kaptam injekció formájában a véralvadásgátlót és 24 órán keresztül nem kelhettem fel az ágyamból, még pisilni sem. 

Kereken egy hetet töltöttem el a kórházban, majd hazaengedtek, mert stabilizálódott a szervezetem. Azóta szedem a véralvadásgátlót és próbálom élni az életem. Már amennyire engedett egy mélyvénás trombózis után, mert ez egy hosszabb felépülési folyamatot hoz magával. 

Innen is nagyon szépen köszönöm a doktornőnek, akihez kerültem, hogy megmentette az életemet és a nővéreknek a szorgos munkáját. Hihetetlenül hálás vagyok nekik, valamint a házi orvosomnak.
Azért meséltem el ezt a történetet, hogy segítsek vele. Ne álljatok meg egy orvosnál, se kettőnél, ha érzitek magatokban, hogy gond van!
A mélyvénás trombózis ugyan veszélyes, de ha időben észreveszik, nagyon jól kezelhető betegség. Ráadásul könnyen diagnosztizálható, egy egyszerű vérvételből vagy egy ultrahangos vizsgálatból azonnal megállapítható a trombózis. Azért fizetjük a társadalombiztosítást, hogy megkapjuk a nekünk járó kivizsgálást! Ha úgy érzitek, hogy nem kaptok megfelelő kivizsgálást, igenis menjetek addig, ameddig érdemben nem kezd el veletek foglalkozni valamilyen orvos és ne szégyelljetek segítséget kérni. Hiszen egy időben diagnosztizált betegség életeket menthet.