Kategóriák

2016. január 29., péntek

Anime élmény: Nana

Szerintem most már megszokhattátok, hogy időnként van anime rovat is a blogon. Ezeket, illetve a könyv, valamint a Filmszemlét is rendszeresíteni szeretném.
A legfrissebb anime élményem, a Nana. Az animések körében igazán kultikusnak számít, mint például a Dragon Ball, vagy akár a Sailor Moon.

A manga első kötet 2000-ben látott napvilágot, írója és rajzolója Yazawa Ai. 1967-ben született, 1985 óta van jelen a mangák világában, shoujo műfajban. 
A shoujo jelentése: japán szó, mely kifejezésként azokra az animékre és mangákra utal, melyeket elsősorban lányoknak készítenek. A stílus történeteit általában romantikus melodrámáknak szokták tekinteni, ahol a női főszereplőket „lányos” motívumok veszik körül. Ezzel ellentétben azonban a történetek palettája ennél sokkal szélesebb, mely felöleli a történelmi események feldolgozó műveket, a fantasy vagy éppen horror történeteket is. Az ilyen célközönségű alkotásokra jellemző, hogy a fiú és férfi szereplők sokkal kidolgozottabbak, mint általában, ezzel szemben a női szereplők sokszor, de nem mindig, elhanyagoltnak tűnhetnek.- Wikipédia

Forrás

Korábban nem néztem shoujo animét, nem olvastam mangát, de többször szembesültem azzal a ténnyel, hogy a Nana kihagyhatatlan anime. Az egyetlen ilyen témájú anime, amit nagyon szeretek az a Sailor Moon, habár a műfajon belül is a Magical Girls szekcióba tartozik, így fogalmam nem volt mire számítsak a Nanától.

Az azonos keresztnevű lányok egy Tokióba tartó vonaton ismerkednek össze, ami örökre megváltoztatja sorsukat. Osaki Nana egy vad punk lány, aki zenei hírnévre vágyik, míg Komacu Nana ( Hachi) egy cserfes lány, az örök álmodozó, aki azért tart a fővárosba, hogy újra együtt legyen szerelmével. Tokióba érve mindkét lány útja másfelé vezet, aztán egy napon újra találkoznak, ennek következményeként együtt bérelnek lakást.
Osaki Nana korábban a Blast nevű zenekarban volt énekes, de a banda feloszlott, mikor a barátja kilépett a zenekarból, egy új lehetőség miatt, hogy ő lehessen Japán feltörekvő zenekarának basszere, a Trapnest-é. 
A két Nana között láthatatlan kötelék alakul ki, ami látszólag elszakíthatatlan. Néhol már átlépi a barátság határát.
Időközben újra összeáll a Blast (Black Stones rövidítése), ahol Hachi szerepe is jelentős, hiába nem hivatalos tagja a zenekarnak, mégis ő a lelke az egésznek. 
Ahogy a Blast tör előre, úgy a két lány kapcsolata is változik, döntések hozatala vezet az eltávolodáshoz, a görcsös ragaszkodáshoz. Egy történet a barátságról, a szerelmi ügyekről, és a híressé válásról.

Nehéz erről a történetről spoiler-mentesen írni. Az animét 2009-ben kezdte el vetíteni az Animax, ennek örömére én is szinkronosan néztem meg. Nem szoktam animéket szinkronosan nézni, jobban kedvelem japánul. Viszont a Nanánál úgy gondolom rendben voltak a magyar hangok, jól is hozták a japán túlzásokat, így sokszor nevettem a komikusnak szánt szituációkon. 

Osaki Nana
Ez az anime tele van érzelmekkel, kétszer is sikerült a 47 rész alatt elbőgnöm magam. Mivel a 2000-es évek elején játszódik a történet, mégis 15 év elteltével ugyanazokkal a problémákkal tudtam azonosulni, a jelenben. A két lány a 20-as éveik elején járnak, tehát fiatal felnőttek, és azok mindennapi, és nem mindennapi gondjaival szembesülünk, a döntésekkel amik kihatással lesznek az egész életükre. Tökéletesen mutatja, hogy milyen hatással vagyunk, mi emberek egymásra. Egyetlen egy rosszul megválasztott tett, a másik embert a Pokolba tudja taszítani. Abba az ürességbe, ami miatt újra nehéz önmagukhoz találni. Ijesztő, hogy mennyire ragaszkodunk a másikhoz, hogy mennyire tudunk függni másoktól. Tényleg az életünk múlhat egy-egy személyen. Vannak emberek akik romba döntenek, mások pedig a Mennyekig emelnek. Örök angyalszárnyukkal vigyáznak ránk. 
A karakterek többnyire szerethetőek, igazából Hachi kicsit idegesítő, ő számomra azokat a lányokat testesíti meg, akik nem szoktak gondolkodni, hanem élnek bele a nagyvilágba. Mivel ennyire nem törődöm típus, vele történnek a legmegrázóbb dologok az animében.
A két lány közül egyértelműen Osaki Nana a kedvencem, nem csak azért mert a stílusa közel áll hozzám, hiszen mégis a rock egyik képviselője, hanem a személyiségével is tudtam azonosulni. Nana megfontoltabb, lelkisérült, viszont a keménysége ellenére legalább annyira érzékeny.
Számomra még egy kiemelkedő karakter van a történetben, Nobu, aki a Blast gitár posztjáért felel. A Blast szerves részei az animének. Nobu egy végtelenül kedves, tiszta lelkű fiú. Talán ő a herceg fehér lovon. Szeretem a személyiségét, mert őszinte, semmi mesterséges nincs mögötte, nem játszmázik. 

Nobu

A 47 rész, a manga első 21 kötetét dolgozza fel, ha jól tudom. Tehát a 47. résszel nem kapunk mindenre választ. Sőt a manga sincsen befejezve, jelenleg évek óta szünetel a dolog, senki nem tudja valaha folytatni fogja-e a mangaka vagy sem.
Yazawa reálisabban már nem is ábrázolhatná a fiatal felnőttek életét. Remek kikapcsolást nyújtott délutánonként. Én szeretném, ha folytatnák az animét, hiszen nagyon érdekel miként alakul a lányok, valamint a Blast sorsa.

4 megjegyzés :

  1. Nanaaa *-* mennyire szeretem! Pont mostanába gondolkoztam rajta hogy újranézem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már a folytatásra lennék kíváncsi :D nem értem, hogy ezt miért nem folytatták.

      Törlés
  2. Annyira szerettem az animét! Nobu a legjobb pasi az egész történetben, imádtam nagyon. Egyébként valami olyasmit olvastam/hallottam, hogy fogja folytatni, mindenki nagy örömére. Tervezem elolvasni a mangát is, de most meghoztad a kedvem az újranézéshez. Bár cirka 120 anime várakozik a listámon jelenleg ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is :) nem kérdés kit választottam volna Hatchi helyében. Bár egy gyereket a nyakába varrni húzós lett volna.
      Én is, de míg nem tudom hogy áll a dolog nem veszem meg. Azt sem tudom, hogy beérték-e a japán mangát, vagy hol áll a fordítás. Utálom mikor valamit elkezdenek fordítani, és nem fejezik be.

      Törlés

Back to Top