Mit tegyünk ha egy barátunkkal megszakítjuk a kapcsolatot?

Sziasztok Lányok!

Ma egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés következik, illetve a saját álláspontomat olvashatjátok azzal kapcsolatban, ha egy barátunkkal már nem tartjuk a kapcsolatot ilyen vagy olyan okból, hogy kell azt feldolgozni illetve, hogy reagáljuk le esetleg a zaklatásokat, fenyegetéseket, rágalmazásokat.

Nem tudom veletek esett e már meg az, hogy kénytelen kelletlen az évek alatt rájöttetek arra, hogy az aktuális barát/barátnő nem az akinek gondoltátok, vagy ha az is volt nem tudtátok tolerálni tovább a személyiségét.
Sajnos én belefutottam ebbe párszor, nem sokszor, de pont elégszer ahhoz, hogy jobban megválogatom kiben bízom meg, kinek engedek teret az életembe.
Volt akivel a kapcsolattartás hiánya miatt nem beszélek már, nem találkozom vele, volt akinél sajnos azt kellett mondanom, hogy nekem ebből elég, nem kell negatív ember a környezetembe.
Szokták mondani a rokonaid nem válogathatod meg, de a barátaid igen, nos én is e szerint cselekedtem.
Elmondhatom, hogy sokan keresik a társaságom, a barátságom, ilyen téren szerencsés embernek mondom magam, mert 90 százalékban jó emberek vesznek körül, de mi van mikor valaki abba a 10%-ba esik.
Nem fogok történeteket leírni kivel miért ment szét a barátságom, kinek az agymenését nem tudtam tolerálni.
Úgy gondolom ez rám, és az adott emberre tartozik, sose voltam az aki, kiteregeti mások szennyesét ( túl sok mindenkiről tudok túl sok mindent), de én úgy vagyok vele, hogy akkor nem azért mondta el, hogy én ország- világnak, vagy más személyeknek adjam ki -nem is féltve őrzött titkát- problémáit, ennél érettebbnek tartom magam, és gerincesnek, hogy ne éljek vissza más bizalmával, még akkor se ha már nem tartozik a kicsiny baráti körömbe.
Igazából rájöttem valamire, hiába figyelmeztet más, hogy ez ezt és ezt mondja rólad a volt barátod/barátnőd, nézd meg, hallgass meg mit derítettem ki, mert tuti hogy ezzel rám célozott.
 Igazából nem érdekel, másnak előbb durran el a feje mint nekem, hogy mit hazudgál rólam akárki akármit a hátam mögött.
Aztán rájöttem valamire, azt teszem a legjobban ha nem érdekel, nyilván ezekkel a dolgokkal csak provokálni akar, mert hiányzik neki a társaságom és nem tudja felfogni, és elfogadni azt, hogy én jól -sőt jobban- érzem magam mióta nincs az életembe mint mikor benne volt.
Lehet irigykedni, féltékenykedni, mit bánom én! Nyilván akad köztetek is olyan, hogy nem tud minden mellett szó nélkül elmenni.
Szóval miről igazán ez a poszt szól az az, hogy dolgozzuk fel azt, ha már kiiktattuk életünkből az oda nem való személyeket.
Az első és legfontosabb, hogy próbáld meg a másik szemszögét is nézni miért olyan amilyen, miért viselkedett/viselkedik veled úgy ahogy, ha nem tudod elfogadni, esetleg már sokadik hátbaszúrását intézte feléd, fogadd el, ne rágódj azon mit tett- soha nem hozd fel hogy te mit tettél, csak ha már nagyon mondja a magét, hogy ő mit tett érted, ebben az esetben lehet felvilágosítást adni, hogy nehogy már egyoldalúnak érezze a dolgot- és te se rágódj azon, hogy mit adtál neki, szívből adtad, tehát ez megerősít abban, hogy igen is sokat tettél a barátságotokért. Mikor már megvizsgáltad, hogy nagy részt neked van igazad -soha nem ítélkezem úgy, hogy a másik szemszögét nem hallgattam meg!- akkor igyekezz lezárni mindent ami a barátságotokkal kapcsolatos, de a szép emlékeket hagyd meg. A további fröcsögésnek semmi értelme nincs. Szerintem.
Mint már említettem van olyan akit évek- hónapok után se tudja felfogni, elfogadni, hogy már nem tartozol a baráti körébe, és visszahallasz dolgokat, ami esetleg nem igaz, vagy tudod, hogy csak próbál így vagy olyan módon beléd taposni. Szerintem erre a legjobb megoldás az érdektelenség, az hogy lepergeted magadról a dolgokat, ha voltak közös ismerőseitek, azok úgyis látják az érem mindkét oldalát, ha téged támogatnak nyert ügyed van, neked vannak barátaid, neki nincsenek, mert nyilván azért ér rá még mindig veled foglalkozni mert az adott volt barátnak/barátnőnek, nincs jobb dolga csak hogy téged próbál megalázni. Erre azt mondom egészségére, ha ettől jobban érzi magát hajrá, ne érdekeljen,  eljön majd az idő mikor emberére akad az  ilyen személy, és megtanítja jómodorra, hiszek a karmában is, mindenki azt kapja amit ad...a lényeg a higgadt vér, és esetenként ha valakinek jó a humorérzéke- szerencsére nekem van- szépen ki lehet nevetni, legyinteni egyet és azokkal lenni akik fontosak az életedben, nem azzal foglalkozni aki a múltad része.
És végül az utolsó gondolataim a témával kapcsolatban.
Minden csoda három napig tart, igaz ez a három nap néha években kimerül. Ilyenkor elkönyvelem azt, hogy az ilyen embernek van némi mentális problémája, de komolyan. Mert szerintem nem egészséges az, ha valaki évek és hónapok múlva képes még mindig valami sértést, hazugságot összehordani. Szerintem ez már orvosi eset, ilyenkor abban reménykedem, hogy valaki a környezetében rájön arra, hogy ez már nem egészséges ilyen szinten foglalkozni a régmúlt dolgokkal, és valami segéd jobb kezet nyújt neki a gyógyulás felé.
És ha minden jól megy, neked továbbra is lesz életed, neki továbbra se, nem látom értelmét leragadni a múltban, illetve hazugságokat terjeszteni másról, illetve kiadni másoknak a magánéletét. Mindenki szíve joga eldönteni, hogy mit akar megosztani másokkal és mi az amit nem.
Biztos vannak súlyos esetek, amik mellett már nem lehet szó nélkül elmenni, de az már felsőbb dolog, aki úgy érzi tegye meg az intézkedéseket jogi irányokban.
Szerintem ezek a zaklatások- túlzások hasonlítanak a szerelem féltéshez, mikor ilyen vagy olyan módon megpróbál megalázni, rágalmazni, görcsösen arra törekszik, hogy figyelj ár. Ezért is írtam, hogy ez orvosi eset.
Összességében, ha tudjátok, hogy mentális problémája van a barátotoknak/barátnőtöknek, ne reagáljatok, el kell fogadni a másik "beteg" hajlamát, sajnos a mai társadalomban elég sok lelkileg és mentálisan beteg ember.
És az egyik kedvenc élet igazságom végszónak:
" Nincs rosszabb a közömbösségnél, mert ha utál vagy szeret, akkor még mindig érez irántad valamit, de ha már semmiféle érzelmet nem mutat irántad, csak pusztán érdektelenséget annál rosszabb nincs, mert már semmilyen szinten nem vagy fontos neki."


Ha akartok a témával kapcsolatban mit hozzá fűzni kommenteljetek nyugodtan. Ezzel a bejegyzéssel nyilván nem a világot akartam megváltani, csak igyekszem, hátha köztetek is van olyan aki ilyen példával bír.
További szép napot!

Továbbá ha szeretnétek lesznek ilyen típusú bejegyzések, esetlegesen megkérdezem a pszichológus ismerősöm álláspontját is!




8 megjegyzés

  1. Szerencsére én nem voltam ilyen helyzetben még. Olyan volt, aki lemorzsolódott mellőlem persze, de az teljesen kölcsönös volt és azóta se érdekeljük egymást. Olyan, akivel veszekedtem volna vagy ilyesmi, nem volt.
    Mondjuk én pont olyan ember vagyok, akinek nincs sok barátja, én általában mindenkivel takarék lángon működöm, szóval így oké elbeszélgetünk sok mindenről, de különösen nem ragaszkodom senkihez, hogy akkor most legyen a barátkozzunk. Annyira jól el vagyok egyedül amúgy:D

    Két barátnőm van, akiket nagyon szeretek, csak sajnos ritkán látjuk egymást, de amikor igen, akkor úgy örülök nekik:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tesómmal beszéltük pont ma hogy én valamiért vonzom a mentálisan beteg embereket. Sajnos vagy nem, én nem vagyok balhés ember, feleslegesen nem gerjeszek konfliktust.., ebből jön az hogy ezek az emberek azt hiszik hogy bármit megengedhetnek velem szemben, csak elfelejtik hogy vannak nekem is tartalékaim. Nekem is két barátom van egy fiú és egy lány :)

      Törlés
    2. Nálam detto ugyanez a helyzet. Világ életemben szerettem segíteni másoknak, jó érzés látni, mikor valaki a tanácsaim által jobb emberré válik, jobb életet él, de volt néhány példa, amikor minden jó szándékom kevésnek bizonyult. Nem is egyszer botlottam bele olyanokba, akik csúnyán kihasználták a jólelkűségemet, mindent elfogadtak tőlem, sőt, szinte kiszipolyoztak, mint valami energia vámpír. Volt, akinél hamar rájöttem a dologra és megszakítottam a kapcsolatot (bár még így is nagyon rossz volt, nehezen mondok nemet az embereknek), de volt olyan is, aki mellett évekig kitartottam, mondván majd csak jobb lesz, nem szabad feladni. Sajnos nem lett jobb, így az útjaink végül külön váltak, de nagyon hosszú hercehurca volt körülötte, nehezen ment az elválás. Végül persze beláttam, hogy ez működésképtelen és nem fogom mások miatt tönkretenni a saját életemet. Ma már én is csak olyan emberekkel veszem körbe magam, akikről tudom, hogy kölcsönösen szeretjük egymást és tényleg fontos vagyok nekik. Ez nem arról szól, hogy "használni" akarnánk egymást, tehát én nem csak akkor adok, ha kapok, önzetlen embernek tartom magam, de sokkal könnyebb azzal segítőkésznek lenni, akit az én életem is érdekel és mellettem áll, ha baj van (és ha nincs, akkor is persze), mint egy olyan emberrel, aki mindent elfogad, de velem nem igazán törődik. Úgyhogy sajnos nekem is volt jó pár esetem, de most végre elmondhatom, hogy csak olyan emberekkel barátkozom, akik igazán megérdemlik. Ha azt érzem, hogy egy ember túlságosan sérült és csak lelki szemetesnek akar használni, már nem megyek bele a játékba. Elnézést ezért a hosszú kommentért, de jól esett leírni mindezt :)

      Törlés
    3. Imádom a hosszú kommentet, örülök hogy írtál, főleg hogy ennyire kifejted a véleményed az állásponttal kapcsolatban :)
      Ezek szerint te is vonzod az ilyen embereket, legalábbis vonzottad. Én is szerencsésen kiiktattam minden ilyen személyt az életemből. Nekem se volt szükségem több negatívkodásra, hátbaszúrásokra, hazugságokra, és féltékenykedésre, irigykedésre. Sajnáltam, hogy így kellett döntenem néhány esetben, de döntenem kellett, és volt amit már nem tudtam tolerálni, mert én se engedhetek meg a másiknak mindent, hiába vagyunk barátok, ott is vannak határok amiket az ember nem lép át, ha átlép az nem is volt igazi barát. Szerintem. Végül is, ha ez nem lett volna, nem tudnánk hamarabb leszűrni, kiben bízhatunk és kiben nem. Szerintem ez az egy jó oldala van végül is annak, ha valaki ilyen embereket vonz be, és a barátjának tart. Azért sajnálom, hogy ez veled is megesett. :( Én is nehezen mondok nemet, úgyhogy teljesen át tudom érezni amit ezzel kapcsolatban éreztél és tettél csak azért, hogy jobb legyen. Nem volt más választás. Az ember nyel nyel, de van amit már nem tud. Köszönöm hogy megosztottad velem, sokat jelent :)

      Törlés
    4. Mintha csak a magam történetét olvastam volna... Nehéz volt ráébredni, de muszáj is volt, mert az nem járja, hogy csak akkor keresnek, ha kell valami, és amőgy nem is érdeklem őket, nem igaz? Így sokkal kevesebb emberrel tartom a kapcsolatot, de értékesebbek lettek az emberi kapcsolataim. :-)

      Törlés
    5. Huh, nem gondoltam volna, hogy 3-an is leszünk akik így jártak. Tényleg Nicole-nak szerencséje van, hogy nem volt része ilyenben :)
      Teljesen egyetértek, aki csak azért keres mert kell valami, azt tartom az egyik legcsúnyább dologban egy barátságban.
      Hogy érted, hogy érdekesebbek?:)

      Törlés
    6. :-D pedig mielőtt kommenteltem 3 szor is elolvastam amit írtál, hogy ne írjak hülyeséget...erre tessék :-D

      Törlés