Sziasztok Lányok!

Ma egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés következik, illetve a saját álláspontomat olvashatjátok azzal kapcsolatban, ha egy barátunkkal már nem tartjuk a kapcsolatot ilyen vagy olyan okból, hogy kell azt feldolgozni illetve, hogy reagáljuk le esetleg a zaklatásokat, fenyegetéseket, rágalmazásokat.

Nem tudom veletek esett e már meg az, hogy kénytelen kelletlen az évek alatt rájöttetek arra, hogy az aktuális barát/barátnő nem az akinek gondoltátok, vagy ha az is volt nem tudtátok tolerálni tovább a személyiségét.
Sajnos én belefutottam ebbe párszor, nem sokszor, de pont elégszer ahhoz, hogy jobban megválogatom kiben bízom meg, kinek engedek teret az életembe.
Volt akivel a kapcsolattartás hiánya miatt nem beszélek már, nem találkozom vele, volt akinél sajnos azt kellett mondanom, hogy nekem ebből elég, nem kell negatív ember a környezetembe.
Szokták mondani a rokonaid nem válogathatod meg, de a barátaid igen, nos én is e szerint cselekedtem.
Elmondhatom, hogy sokan keresik a társaságom, a barátságom, ilyen téren szerencsés embernek mondom magam, mert 90 százalékban jó emberek vesznek körül, de mi van mikor valaki abba a 10%-ba esik.
Nem fogok történeteket leírni kivel miért ment szét a barátságom, kinek az agymenését nem tudtam tolerálni.
Úgy gondolom ez rám, és az adott emberre tartozik, sose voltam az aki, kiteregeti mások szennyesét ( túl sok mindenkiről tudok túl sok mindent), de én úgy vagyok vele, hogy akkor nem azért mondta el, hogy én ország- világnak, vagy más személyeknek adjam ki -nem is féltve őrzött titkát- problémáit, ennél érettebbnek tartom magam, és gerincesnek, hogy ne éljek vissza más bizalmával, még akkor se ha már nem tartozik a kicsiny baráti körömbe.
Igazából rájöttem valamire, hiába figyelmeztet más, hogy ez ezt és ezt mondja rólad a volt barátod/barátnőd, nézd meg, hallgass meg mit derítettem ki, mert tuti hogy ezzel rám célozott.
 Igazából nem érdekel, másnak előbb durran el a feje mint nekem, hogy mit hazudgál rólam akárki akármit a hátam mögött.
Aztán rájöttem valamire, azt teszem a legjobban ha nem érdekel, nyilván ezekkel a dolgokkal csak provokálni akar, mert hiányzik neki a társaságom és nem tudja felfogni, és elfogadni azt, hogy én jól -sőt jobban- érzem magam mióta nincs az életembe mint mikor benne volt.
Lehet irigykedni, féltékenykedni, mit bánom én! Nyilván akad köztetek is olyan, hogy nem tud minden mellett szó nélkül elmenni.
Szóval miről igazán ez a poszt szól az az, hogy dolgozzuk fel azt, ha már kiiktattuk életünkből az oda nem való személyeket.
Az első és legfontosabb, hogy próbáld meg a másik szemszögét is nézni miért olyan amilyen, miért viselkedett/viselkedik veled úgy ahogy, ha nem tudod elfogadni, esetleg már sokadik hátbaszúrását intézte feléd, fogadd el, ne rágódj azon mit tett- soha nem hozd fel hogy te mit tettél, csak ha már nagyon mondja a magét, hogy ő mit tett érted, ebben az esetben lehet felvilágosítást adni, hogy nehogy már egyoldalúnak érezze a dolgot- és te se rágódj azon, hogy mit adtál neki, szívből adtad, tehát ez megerősít abban, hogy igen is sokat tettél a barátságotokért. Mikor már megvizsgáltad, hogy nagy részt neked van igazad -soha nem ítélkezem úgy, hogy a másik szemszögét nem hallgattam meg!- akkor igyekezz lezárni mindent ami a barátságotokkal kapcsolatos, de a szép emlékeket hagyd meg. A további fröcsögésnek semmi értelme nincs. Szerintem.
Mint már említettem van olyan akit évek- hónapok után se tudja felfogni, elfogadni, hogy már nem tartozol a baráti körébe, és visszahallasz dolgokat, ami esetleg nem igaz, vagy tudod, hogy csak próbál így vagy olyan módon beléd taposni. Szerintem erre a legjobb megoldás az érdektelenség, az hogy lepergeted magadról a dolgokat, ha voltak közös ismerőseitek, azok úgyis látják az érem mindkét oldalát, ha téged támogatnak nyert ügyed van, neked vannak barátaid, neki nincsenek, mert nyilván azért ér rá még mindig veled foglalkozni mert az adott volt barátnak/barátnőnek, nincs jobb dolga csak hogy téged próbál megalázni. Erre azt mondom egészségére, ha ettől jobban érzi magát hajrá, ne érdekeljen,  eljön majd az idő mikor emberére akad az  ilyen személy, és megtanítja jómodorra, hiszek a karmában is, mindenki azt kapja amit ad...a lényeg a higgadt vér, és esetenként ha valakinek jó a humorérzéke- szerencsére nekem van- szépen ki lehet nevetni, legyinteni egyet és azokkal lenni akik fontosak az életedben, nem azzal foglalkozni aki a múltad része.
És végül az utolsó gondolataim a témával kapcsolatban.
Minden csoda három napig tart, igaz ez a három nap néha években kimerül. Ilyenkor elkönyvelem azt, hogy az ilyen embernek van némi mentális problémája, de komolyan. Mert szerintem nem egészséges az, ha valaki évek és hónapok múlva képes még mindig valami sértést, hazugságot összehordani. Szerintem ez már orvosi eset, ilyenkor abban reménykedem, hogy valaki a környezetében rájön arra, hogy ez már nem egészséges ilyen szinten foglalkozni a régmúlt dolgokkal, és valami segéd jobb kezet nyújt neki a gyógyulás felé.
És ha minden jól megy, neked továbbra is lesz életed, neki továbbra se, nem látom értelmét leragadni a múltban, illetve hazugságokat terjeszteni másról, illetve kiadni másoknak a magánéletét. Mindenki szíve joga eldönteni, hogy mit akar megosztani másokkal és mi az amit nem.
Biztos vannak súlyos esetek, amik mellett már nem lehet szó nélkül elmenni, de az már felsőbb dolog, aki úgy érzi tegye meg az intézkedéseket jogi irányokban.
Szerintem ezek a zaklatások- túlzások hasonlítanak a szerelem féltéshez, mikor ilyen vagy olyan módon megpróbál megalázni, rágalmazni, görcsösen arra törekszik, hogy figyelj ár. Ezért is írtam, hogy ez orvosi eset.
Összességében, ha tudjátok, hogy mentális problémája van a barátotoknak/barátnőtöknek, ne reagáljatok, el kell fogadni a másik "beteg" hajlamát, sajnos a mai társadalomban elég sok lelkileg és mentálisan beteg ember.
És az egyik kedvenc élet igazságom végszónak:
" Nincs rosszabb a közömbösségnél, mert ha utál vagy szeret, akkor még mindig érez irántad valamit, de ha már semmiféle érzelmet nem mutat irántad, csak pusztán érdektelenséget annál rosszabb nincs, mert már semmilyen szinten nem vagy fontos neki."


Ha akartok a témával kapcsolatban mit hozzá fűzni kommenteljetek nyugodtan. Ezzel a bejegyzéssel nyilván nem a világot akartam megváltani, csak igyekszem, hátha köztetek is van olyan aki ilyen példával bír.
További szép napot!

Továbbá ha szeretnétek lesznek ilyen típusú bejegyzések, esetlegesen megkérdezem a pszichológus ismerősöm álláspontját is!