Sziasztok Lányok!

Ismét egy új résszel jelentkezem, úgy döntöttem minden hétfőn lesz "andthatswhoiam" bejegyzés.
Újabb öt info rólam.





Párommal az első közös sorozat amit elkezdtünk nézni. Szerintem elég klassz, bár a 3. évad annyira nem jött be mint az első kettő, de már nagyon várom a következő évadot, kíváncsi vagyok, főleg majd a legutolsó részekre, hogy egy ilyen zombi apokalipszist hogy lehet túlélni, vagy mivel fejeződik be.



Szeretek festeni, a szobám fala is agyon van pingálva, igaz azokat még 16-17 éves koromban festettem, (Inuyashatól kezdve a Yu-Gi-Oh-n át egy táncoló párig minden van), de egy ideje szeretném újra festeni a szobát, hogy új festményt kreáljak a falra. Igazából ritkán jön ihlet,, de megmutatom nektek a két legutóbbi festményem ( sajnos nincsenek professzionális dolgaim, pl elkélne még pár tempera, és különböző vízfesték és ecset), ami a blog fejlécébe van azt is én festettem, de íme a két festményem:



Ennek Kék lény a címe, ezt festetem utoljára kb 1-2 hónapja. Sajnos profi fényképezőgép híján, és fény beállítások nélkül nem tudtam a színeket kiadni, ps-sal meg nyilván nem javítom fel a festői munkám. Szeretem a CGI-t, de én soha de soha nem alkalmazok semmilyen technikát amivel javítani lehet a képen, azok már nem azok a színek lennének, így se az mondjuk :D de legalább eredeti.






Ezt a Páromnak festettem, szereti nagyon a fehér tigrist, és gondoltam festek neki egy ilyen tűzből kiugrósat. Ennek is élőben élénkebb a színe, nem is értem, hogy a fejlécben a festményemet, hogy sikerült nagyon szép élénkre fotózni, na mindegy próbálkozom még azért :)










Imádom O.O Azt hiszem nem szorul bőven magyarázatra Tolkien világa, nah ott szívesen eléldegéltem volna :)



Nem, nem tudok vezetni, azon kevesek közé tartozom akiknek nincs jogsija, és az igazat megvallva nem is akarok jogosítványt, valahogy engem ez a vezetés dolog sose érdekelt. Sőt anyósülésre se ülök, kizárólag hátul.





Ezt néha bánom néha nem. Igazából annyiban, hogy szeretik ezt a tulajdonságomat kihasználni elég sokan, legalábbis próbálták. Annyira empatikus vagyok, hogy képes vagyok a másik baján sírni. Mindig figyelmeztettek, hogy ennyire ne legyek érzelmes, de úgy látom ez valami velem született tulajdonság, hogy nem tudok mások irányában érzéketlenül viselkedni. Viszont vannak emberek akik megérdemlik a figyelmet, és inkább örülök annak, hogy túlzó empátiám van, mert "üres" nem szeretnék lenni.


Rátok igaz valamelyik?
További szép napot Lányok!
Azrail